Amelynek, sajnos, még korántsincs vége, bár a munka oroszlánrésze már órák óta kész. De haladjunk szép sorban, mindenekelőtt emlékeztetőül egy before-kép:
 |
| Persze csalok, mert ez valamikor 2011 nyarán készült, de pont azért ezt választottam, hogy látszódjon, mennyi munka volt vele: padlófelszedés, fal letisztítása, festés, bútorok szétszedése és kivitele stb-stb. |
Tegnap ugye letettük a fóliát, aztán B. még hősleg kétszer lement az OBI-ba, hogy felcipelje az egyenként 12,5 kg-s padlócsomagokat (kettesével, összesen 6 csomagot). És aztán ma is, hogy hozzunk a ragasztónak pumpát, mert kiderült, hogy ez a ragasztó nem olyan egyszerű, hogy csak fogod és jön belőle, hanem bele kell tenni egy ilyen spéci piros cuccba, nyomni, és akkor jön belőle, de még hogy. Plusz vettünk küszöbnekvaló alumíniumlapot. Szögeket. Asszem, ennyi.
És akkor nekiálltunk! Az eleje még tök jó volt.
Egy darabig úgy tűnt, a dolog nem igényel különösebb ördöngösséget vagy szaktudást, odailleszt-lemér-levág mozdulatsor vált percek alatt rutinná, jókat szórakoztunk párszor a saját bénázásunkon, de alapvetően ügyesek voltunk. Aztán jött az a kur ajtófélfa!
 |
| Megegyeztünk, hogy azt zárnánk ide parkettázni, aki ezt az ajtófélfát kitalálta/idehozta! De B. azért nem semmi, ezt is megoldotta. <3 |
Haladtunk-haladtunk előre, mígnem szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a megmaradt napsütötte utolsó sáv bizony jóval keskenyebb, mint a standard padló... És hosszában elvágni, na az nem könnyű. Így aztán előszörre el is rontottuk, keskeny lett. Másodszorra viszont sikerült! :)
Jó, sikerült kitölteni az utolsó sávot, de akkor visszatért az Ajtófélfa Réme, ráadásul nem is szimmetrikusak, hogy a Jóisten őket akárhová tegye. De Benedek ezen a káoszon is úrrá lett. Két pillanat alatt.
 |
| Mindezen harcok után így nézett ki Marci volt szobája. |
Ez volt az a pillanat, amikor elégedetten hátradőltünk - valamikor korábban egyébként isteni ebédet is főztem, csak ez nem erre a blogra tartozik -, hogy akkor már csak a szegélylécek vannak hátra, ezt a pillanatot meg is örökítettem a fészbukon. Na igen. Egyébként ez volt az a pillanat is, amikor Benedek visszavitt két bontatlan csomag padlót az OBI-ba, mert visszaveszik asszem a vásárlástól számított hatvan napon belül. Visszavették. Egyúttal B. beszerzett egy újabb küszöbnek való párnafát, mert az előzőt pont ott vágta el, ahol egy görcs volt benne, úgyhogy nem lehetett szöget beleverni, na mindegy. A lényeg, hogy visszavitt, hozott és beleverte. A szöget a leendő küszöbbe, mármint.
És akkor a szegélylécek! Igen ám, de kiderült, hogy a sarkokon szükség volna ilyen kis izékre, sarkokra. Műanyag cucc, amibe bele lehet dugni a szegélyléceket két oldalról. Amilyen nekünk persze nincsen... Ezúttal én mentem az OBI-ba, ahol szerintem minimum egy törzsvásárlói kártyát érdemelnénk csak az elmúlt 48 óra alapján. Ja, és ha már ott voltam, vettem egy újabb küszöbnek való alumíniumlapot, mert az előző egyrészt kettő helyett egy (B. véletlenül mellényúlt), másrészt nem lehet elvágni, és hosszabb, mint a küszöbfa (még ha ilyen szó nincs is). Lementem, hoztam. ROSSZAT!!! Mármint ami a sarkokat illeti. És sajnos az OBI bezárt mára, úgyhogy B.-re hárul a nemes feladat, hogy találjon olyan sarkot, ami a mi szegélyléceinkre illik (és itt most nem a színéről van szó). Az alumíniumlap viszont jó lett, úgyhogy seperc alatt lett egy gyönyörű küszöbünk, íme:
És a 3/4-ig kész szoba... a szegélyléceket egyelőre csak odaképzelni tessék, de azt nagyon intenzíven!
